2008.08.02.
Ezidőtájt zárta ugyanis kapuit a kapolcsi völgynapok keretében megrendezett Hrabal-galaxis pillanatképei kiállítás, amely során a FÖBaK neves és neveletlen bohémistákat vagy bohémeket kért fel a program szakadatlan megnyitására. A második szombat tehát Pivonkát illette, aki Ökrös felszerelésben zárta ki magát autójából, hogy ezen felizgulva felejtsen minden korábban sorjázott gondolatot, és spontán reflexeknek engedve görgesse a hallgatóságot Pepin kocsmájába. Az ott elmondott - valójában ösztönös - lelkesítő szavak így akár egy következő megnyító alkalmával is elhangozhatnak, ezért itt csak azon gondolatokat rögzíteném, amelyek szándékom ellenére kimaradtak a beszédből.
Biztos azzal kezdtem volna, hogy egyes felmérések szerint a nyári fesztiválokra látogatóknak csak mintegy 28 %-a vallotta azt, hogy a kultúra miatt vesz részt a rendezvényen. Nem kerülhettem volna meg a kiállítás hermeneutikai megközelítését sem, amely azt hangsúlyozná, hogy a szerző és az olvasó igazán akkor értik meg egymást, ha hasonló a horizontjuk (lásd hármas jelen). Ha tudnám függetleníteni magam a történésektől, lehet, hogy kitértem volna arra, hogy Hrabal életműve hat szakaszban nyilvánult meg, amelyből csak két időszakban publikálhatott, de ennek bővebb kifejtését még jelen neutrális légkörben is unalmasnak találom. Tutti, hogy kiemelném: kedvencem a Túlságosan zajos magány, amit azonnal meg is cáfolnék, hiszen könnyedebb világából éppúgy kedvelem a Táncórákat..., vagy a Kisvárost.... Lehet, hogy pazaroltam volna még néhány gondolatot arra, hogy a négyes, majd ötös szám milyen érvénnyel bírt életében (négyszer négy évig szerelem, négy év vasút, négy esztendő Kladno, 4 év színház és ugyanennyi papírbálázás, illetve ötödik emeleti ablakok). Mivel szeretem a szót, lehet, hogy megpengettem volna a jelzőt: az irodalom "rebellis"-e, de mindenképpen idéztem volna egyik kedvenc mondatát, miszerint: "egy igazi férfi egy kicsit mindig tökrészeg, náthás és fosszagú." Ennek ellenpontja lett volna a következő idézet: „…az esőben virágot öntözök, a fülledt júliusban decemberi szánkót vonszolok, s hogy lehűtsem magam a forró nyári napokon, eliszom a pénzt, amit tüzelőre tettem félre, hogy majd télen melegem legyen, mindig elborzadok, hogy az emberek nem borzadnak el, mily rövid is az élet, milyen kevés idő jut bolondozásra és részegségre…” Ettől aztán annyira meghatódtam volna, hogy benyomtam volna még legalább három-négy idézetet, majd ugyanennyi sört, úm.: "Szókratész is megmondta, hogy a kurafiság az olyan emberek foglalkozása, akiknek nincs foglalkozásuk", vagy "ezért mondta Batista a nemi élet egészségtana c. könyvében a férfiaknak, hogy ne adja oda magát túlságosan a szenvedélynek, legfeljebb háromszor egy délután, és ha katolikus, akkor négyszer", no meg "a mezítelenül járó népek nem olyan élvhajhászok, a zsebtolvajlás is ezért kevesebb náluk", sőt "aki piára adja a fejét, annak legyen tartalék esze is, mert a gyagyulás kikezdi", s aztán sajnos csak "soproni, soproni meg soproni...". Végül pedig tisztelettel meghívom a bílifülű érdeklődőket 2012-re H-ba, a későn érkezőket 2014 idusára B-be.